Az állatoknak saját életük és sorsuk van, külön az emberi szükségletektől. A zsidó-keresztény tan azt állítja, hogy az emberek „uralkodnak” az állatok felett, de sok vallási tanítás az „uralmat” nem „uralomként” értelmezi, hanem inkább jóindulatú gondnokságként.

Ez magában foglalja a szeretetteljes gondnokságot más fajokkal szemben, amely nem foglalja magában a károkozást vagy megölést. A világ nagy vallásai közül sokan úgy fogják fel a vegetáriánust, mint az egész teremtés iránti lelki együttérzés aktív kifejeződését. Továbbá az állatok iránti együttérzés nem mond ellent a főbb vallások tanításainak.